Az alábbi levelet az Éberség és Stabilitás program egyik legutóbbi heti találkozóján elhangzottak alapján állítottam össze Neked.
Fogadd szeretettel, merülünk is a mélyére! 🌸
Az önismeret és a bölcsesség első ismérve nem az, hogy rávágod az intellektusoddal a helyzetekre, hogy te tudod, hogy hogyan kellene azt másképpen tennie másnak vagy akár neked. Az önismeret és a bölcsesség első ismérve az, hogy minden pillanatban megvan benned a hajlandóság, hogy tiszta szemmel ráláss mindarra, amit korábban elkerülni próbáltál, amivel nem akartál szembesülni.
Nos, én azt ígértem Neked, hogy mélyre merülünk ezen levelekben, és akár azt is mondhattam volna előre: "Vigyázat, mélyvíz, csak úszóknak!" Nyilván, a tudatosságban ez az úszás egy zúzós folyamattal indul, amiben felfedezed, hogy milyen mechanizmusok akadályozták meg azt, hogy úszhass az árral. A következő lépésben tudatos jelenlétben ráhangolódsz az árra, a valóság folyamára, és aztán megtanulsz úszni... úgy igazából.
Kezdjük most egy fogas kérdéssel, ami ne tévesszen meg, mindannyiunkra vonatkozik valamilyen formában, így Rád is, tehát légy résen, csak a hasznodra válhat: 😉
Gondoltál már arra, hány csodálatos lehetőséget engedtél el az életedben, csak mert ugyanazt a "biztonsági játékot" játszottad újra és újra?
Kérlek, most tedd félre a zsigerből jövő választ, és csak olvasd tovább:
Képzeld el, hogy ha most tíz évvel későbbre repülhetnél, és visszanézhetnél a mostani önmagadra. Vajon mit látnál? Ugyanazokat a mintákat, ugyanazokat a kifogásokat, ugyanazokat a félelmeket, amiket eddig is ismételgettél? Vagy talán egy fordulópontot – azt a pillanatot, amikor végre más irányba fordítottad az életed kormányát?
Sokféle módon lehet élni ezt az életet. Most csak arra kérlek, nézd végig az elmúlt néhány évtizedet. Sokszor lehet, hogy nagyon-nagyon akartál és görcsösen igyekeztél. Nagyon menekültél, vagy nagyon erőlködtél... Próbáltad megnyerni a vitát a családoddal, a főnököddel, a konkurenciával, az ügyfelekkel, a kedveseddel... A kérdésem: az elmúlt évtizedek óriási munkája vajon oda vezetett, ahová igyekeztél? 🙃
Nemrég tanúja voltam egy beszélgetésnek a kávézóban. Egy férfi ült szemben a barátjával, miközben egyfolytában az óráját nézte, és közben azt mesélte, mennyire utálja a munkáját. "Már húsz éve ugyanezt csinálom" - mondta. "De most már csak tizenöt év, és nyugdíjba mehetek."
Mélyen megérintő volt, ahogy látható volt: ez a férfi éppen most döntött úgy, hogy további másfél évtizedet áldoz fel egy olyan tevékenységre, amit gyűlöl. Közben az élete elillan – a gyerekei felnőnek, a szerettei ugyan itt vannak vele, de ő mégsem él igazán jelen velük.
Ismerős ez a minta? Talán más formában nálad is jelen van:
Láss rá a fenti az ismétlődésekre, és ahelyett, hogy a nap végén leülnél azon szipogni, hogy "ó, megint nem volt jó a mai nap'"... nézd meg, hogyan ismételted azt, amit mindig szoktál. Ez az érzelem vajon mikor szokott megjelenni benned? Az elmúlt 15 évben minden nap? Hűha, akkor lehet, hogy nem veled van a baj, és nem is a külvilággal, hanem csak mindig ez az érzés az, ami behúz a csőbe.
Egy kliensemmel nemrég érdekes felfedezést tettünk. 35 éven át ismételgette magának, hogy "nem vagyok elég jó a matekhoz". Ez a meggyőződés nemcsak az iskolai teljesítményét befolyásolta, hanem később a karrierválasztását, sőt, a pénzügyi döntéseit is – kerülte a számokat, a befektetéseket, és következetesen megkérte a párját, hogy intézze a családi költségvetést.
Egy egyszerű helyzet során persze kiderült, hogy valójában egész jó a logikai gondolkodása és a számérzéke. A matematikai blokk csak egy régi történet volt, amit még gyerekkorában alkotott magáról, amikor egy tanár megszégyenítette az osztály előtt. Ez az önmagáról alkotott kép annyira mélyen beépült az identitásába, hogy észre sem vette, mennyire korlátozza az életét, és milyen értékes képességeket nem használ. Vajon benned milyen erőforrások bújkálnak, amelyektől megfosztottad önmagadat és életre keltheted?
Abba kell hagynod bujkálni. Színtérre kell lépned. Először önmagad előtt leginkább, bevállalva azt is, ami nem olyan szeretnivaló benned. Színre kell lépni önmagad előtt, bevállalva mindazt, ami igenis érték benned, és ezt egyre inkább megosztani a világgal is, sorban lépésenként.
Az igazi paradoxon: amikor a hiányosságainkat rejtegetjük, valójában az értékeinket is elrejtjük – magunk elől is. Az egyik legfelszabadítóbb pillanat az életben pedig az, amikor valaki végre bevallja magának: "Igen, félek a sikertől." "Igen, nehezen, ill. nem szívesen fejezem ki az érzéseimet." "Igen, sokszor nem fejezem be, amit elkezdek."
Ez nem az önostorozás pillanata kellene, hogy legyen – épp ellenkezőleg. Ez az a fordulópont, amikor az energia felszabadul, és újra a jelenbe fókuszálódik. Amikor végre nem kell többé energiát pazarolnod arra, hogy takargasd, ami amúgy is nyilvánvaló.
Múlt héten egy kliensem, aki évek óta küzdött azzal, hogy magabiztosabb legyen az üzleti tárgyalásokon, végre beismerte: "Igen, félek attól, hogy visszautasítanak." Amint kimondta ezt a mondatot, szinte azonnal láttam a változást. Ellazultak a vállai, mélyebben lélegzett. "Hú de megkönnyebbültem!" – mondta. A következő megbeszélésén már nem küzdött a tökéletesség látszatáért. Ehelyett őszintén beszélt, a központi témára figyelt, kérdezett, és ami a legfontosabb: valóban jelen volt. Az eredmény? Megkapta a megbízást, amit annyira szeretett volna.
A tudat tágas tere a végtelen lehetőségek óceánja, így akár meg is engedheted, hogy az legyen, ami van - mert ha tiltakozol ellene, akkor is ez van. És akár még hálás is lehetsz érte, hiszen élsz és lehetőségeid vannak. Akkor is, ha kellemetlennek találod őket.
Ez persze nem újdonság – minden spirituális tanítás és önismereti előadó beszél róla. De mi lenne, ha elméletek helyett most tényleg kipróbálnád?
Most, miközben olvasod ezeket a sorokat, figyeld meg:
Tegnap mesélte egy ismerősöm, hogy egy liftben állt, és ahelyett, hogy a telefonját nézegette volna, tudatosan a jelen pillanatra hozta a figyelmét. Meglepődött, mennyire intenzíven érezte a testében a lift mozgását, a levegő áramlását és egy halk dallamszerű hangot is, amit korábban észre sem vett. Ez a néhány másodperc, amelyben valóban jelen volt - mondta, olyan élénk és gazdag volt, mint egy mini vakáció a hétköznapok közepén. Van kedved kipróbálni ezt a játékot?
Most visszatérve az eredeti kérdéshez: ha tíz év múlva visszanéznél a mai napra, mit szeretnél látni? Egy átlagos napot, ahol óvatosan játszottad a régi játszmáidat? Vagy egy bátor lépést valami új és izgalmas felé?
Ha tíz év múlva az akkori önmagad visszatekint majd a mai napra, erre az évre, erre az időszakra, mit fog majd látni? Hogy te abban a taposómalomban, abban a mókuskerékben jártad végig ezt az időszakot, amiben eddig is voltál, kifogásokkal és hárításokkal tele, tehát a régi megszokottat folytatva? Semmit sem változtattál ebben az évben, ebben ezen a napon? Vagy pedig ez volt a FORDULÓPONT, amikor igazán új irányt vett az életed?
De hogyan kezdd el ezt a gyakorlást a mindennapokban? A kulcs a figyelem tudatos irányítása. Próbáld ki ezt az egyszerű, de hatékony módszert:
A 3-3-3 Módszer Kezdőknek: Amikor észreveszed, hogy elkalandoztál vagy feszült vagy:
Ez a gyakorlat szinte bárhol és bármikor alkalmazható, és kevesebb mint egy perc alatt visszahozza a figyelmedet a jelenbe, kilépve az elme automatikus köreiből.
Ahhoz, hogy ne csak villanásnyi pillanatokra legyen itt a figyelmed és valóban éld is a jelenlét erejét, be kell hozni a mindennapok természetességébe, ehhez a következő lépcsőfokokat javaslom:
Ha tíz év múlva az akkori önmagad visszatekint a mai napra, mit szeretne látni? Egy apró, de jelentőségteljes lépést egy tudatosabb, teljesebb élet felé? Vagy ugyanazt a mintát, ami már évek óta nem szolgál?
Ha készen állsz egy átfogó, gyakorlati útra a tudatosság stabilizálása felé, szeretettel várlak az Éberség és Stabilitás intenzív online programban, amely március 24-én indul. Ez egy 90 napos folyamat, ami segít:
A programban napi videók, egyéni konzultációk, heti csoportos találkozók, figyelemirányítás tréning és sok más eszköz segít, hogy ne csak pillanatokra, hanem folyamatosan éld és alkalmazd a tudatos jelenlétet.
Minden nagy utazás egyetlen lépéssel kezdődik. Ez lehet az a lépés, amire évek múlva úgy emlékezel vissza: "Akkor változott meg minden!"
Életed időbankja minden pillanatban rendelkezésedre áll, hogy hasznosítsd, és ha az ébredés a cél, akkor kell is az elköteleződés. De mi a helyzet az anyagi részével?
Befektetnél önmagadba annyit, mint egy hetes tábor díja? Kevesebbet? Nos, ez az Éberség és Stabilitás program teljes, 90 napnyi tartalmával és folyamatos egyéni figyelemmel jelenleg még kedvezőbb áron érhető el, mint a legtöbb egy hetes tábor, viszont hatása hosszútávra szól. A pontos összeget egy kötelezettségmentes egyeztető beszélgetésen tisztázzuk a többi részlettel együtt, ahol feltérképezzük, hogy mi most számodra a legmegfelelőbb eszköz és mód a továbblépésre.
Megtisztelsz vele, ha lefoglalod most a helyed erre a beszélgetésre, Neked még van egy szabad helyem. 😉 Ezen a beszélgetésen minden kérdésedre válaszolok. Ehhez kattints ide!
Szeretettel:
Nerella
Ha szeretnél az itt olvasottakhoz hasonló, kedves, támogató szövegeket, hanganyagokat ill. videókat és egyéb hasznos információkat kapni minden héten, akkor itt iratkozz fel!
FONTOS: Perceken belül érkezik hozzád egy email (nézd meg a "spam" ill. "promóciók" mappát is). Kérlek, igazold vissza, hogy szeretnél értesítőket kapni, és küldjük Neked őket.
50% kész
Ha szeretnél az itt olvasottakhoz hasonló, kedves, támogató szövegeket, videókat, egyéb információkat kapni minden héten, akkor itt iratkozz fel.
Perceken belül érkezik hozzád egy email (nézd meg a "spam" ill. "promóciók" mappát is). Kérlek, igazold vissza, hogy szeretnél értesítőket kapni, és küldjük Neked őket.