Jól felráztál!

Az alábbi szavak a Hogyan szeresd önmagad? c. tudatosság webinárium megtekintését követően érkeztek:

Drága Nerella!
Meghallgattam az előadásod, egyszerűen fantasztikus!!!
Jól felráztál!!!
Régóta haladok én is az utamon, keresem a válaszokat, évekig jártam kineziológushoz, terápiára, családállításra. Fejben már sok mindent tudok, de a gyakorlatban nem tudtam alkalmazni, csak feljött mindig sok "trutyi".
Most teljesen magamévá tudtam tenni a hallottakat. Azt hiszem eddig én is "hobby" módon alkalmaztam dolgokat, mentem ide, mentem oda és vártam a csodát. Tavaly befejeztem, és azt mondtam magamnak, hogy bennem vannak a válaszok, megpróbálom egyedül.
Sokat haladtam azóta, döntéseket hozok, hallgatók a szívem vágyára, most például lefoglaltam augusztusra négy napra balatoni szállást, és megyek egyedül.
Deeee, valami hiányzott. A hangulatom ingadozott, a fejemben kavarognak a "zizik".
Az előadást hallgatva letisztult valami bennem, megértettem mi ez.
Hálásan köszönöm Neked! Csodálatos vagy!!! Ölellek szeretettel 🥰🙏❤️
Kata (55)

Nagyon intenzív tanfolyam...

Az alábbi szavak a Párkapcsolat, Szerelem, Szexualitás c. intenzív workshop elvégzését követően érkeztek:

A párkapcsolati workshop tényleg nagyon intenzív tanfolyam.
Annyi mindent hoz felszínre, hogy kell egy kis idő a letisztulásához.
Legnagyobb felismerésem az volt, hogy nem is az a lényeg, hogy mi volt a múltban, mit kaptam örökségül, bár jó volt rálátni a problémák gyökerére. A legfontosabb, hogy a fókuszomat ezekről tudatosan irányítsam át a vágyott dolgokra, a célokra. A boldogságot először is magamban kell megtalálni. Ha ez sikerült, az új energiák kiárasztásával egy hasonlóan "kerek" társat vonzhatok magamhoz. Ez persze egyszerűnek tűnik, de nagyon sok odafigyelést, munkát igényel. Nagyon tetszett a végén a meditáció, úgy ráhangolt a feladatra. Köszönöm, Nerella!
Marianna

Csak a hála vagyok azóta is

Az alábbi verses levél egy webináriumi adást követő napon érkezett:

Szia Nerella!
Tegnap egy barátnőmmel beszéltem telefonon, és mondtam neki, hogy milyen jó, hogy neki van munkája és hogy otthonról tud dolgozni.
Erre azt mondta: Igen, így legalább gyorsan elmegy a nap.
Itt megálltam egy pillanatra, és olyan hála és szeretet öntött el, hogy az elképesztő.
Nem a legrózsásabb időszak a vírus ideje, de megláttam, hogy a lehető legjobbat hozom ki belőle, és hogy egy percig sem fordult meg a fejemben, hogy minél hamarabb teljen el a nap vagy akár ez az időszak.
Ma reggel mosollyal ébredtem és meghallgattam a reggeli öröm meditációdat.
Majd beültem a kocsiba és anyukámhoz indultam.
Csak a hála vagyok azóta is.
Megjelentek azok az emberek, akik mutatták vagy így vagy úgy.
Köszönet annak, aki nem hívott fel és annak, aki szeretettel hívott.
Aki rám mordult és aki beszólt, aki elém vágott és aki betojt 😃
Köszönet a támogatásért, a "csak úgy" mosolyért, az idegesítő figyelemért, a kölcsönkért összegekért...
Mert most és mindörökké összeáll a kép.
Sorolhatnám még, mert nem ez a vég.
Vissza az állandóra, ez egy igazi jó szokás és móka.
A csendben elidőzni, ameddig csak lehet, ezért hibáztatni a vírust nem lehet, csak hálával kitárni felé is a szívemet.
Köszönöm a tegnapit 🙏🏻❤️
Barbi

Segítség a belső békéhez vezető úton

Az alábbi levél egy önismereti túrát követően érkezett:

Kedves Nerella,
Hálásan Köszönöm.
Visszagondolván a túrára az önismereti felfedezések azok, amik szépen kinyíltak számomra az emberi ill. párkapcsolatok terén is. Feszültségek oldódtak fel bennem a mások által mutatott Tükrök által. Így újból jelen lehettem a csodálatos EGYSÉG érzésével, még ha (egyenlőre) nem is állandó, folyamatos jelenléttel. Köszönöm a gyengéd és őszinte segítségedet a belső békéhez vezető úton.
Szeretlek téged.💝
Péter

Kibontakozás

Az alábbi levél egy konzultációs sorozat harmadik alkalmát követően érkezett:

Drága Nerella! 🙂
Szeretném megosztani Veled a kibontakozást, ahogy Te hívod 🙂
A Játékosságát a Csodának, amik Vagyunk ❤️Ahogy feltárja magát ❤️
Hogy Tudom, hogy mindent tudok, és mindig is tudtam 🙂
Látom a helyzeteket..tudom a megoldásokat...értem az embereket...a kérdésüket, amiket nem tettek fel...🙏❤️
És, hogy a szavak, a szavaink, amik ahhoz kellenek, hogy leírjunk általuk konkrét dolgokat, de nem használhatók mindenre 😄 Hogy ne mondjam azt, hogy semmire, ami fontos 😄 De azért próbálkozom velük 😄
(a párom lassan megszokja, hogy úgy beszélek, hogy "ez nem pontosan az, amit mondani akarok, de nincs jobb szó rá" 😄 😄 😄 )
Hogy minden pillanatban, helyzetben ott van minden... 🙂 Mindig, és minden 🙂 Ott van...ilyen "egyszerűen" 🙂
És, hogy minden kérdésre, Egyetlen válasz van, ezer arccal 🙂 ❤️ És,
hogy egyébként meg nincs kérdés 😄 ❤️
Itt befejezem ezt a részt, mert már érzem, hogy könyv lesz belőle 😄
És, ami nagyon fontos, amit mondtál: ALÁZAT ❤️❤️❤️ Tudom, értem, minden porcikámmal Tudom, hogy enélkül Az nem Az ❤️❤️❤️
Köszönöm! 🙂
Szeretettel,
Ildikó 🙂 ❤️

Végre megkaptam. Tisztán, egyszerűen és hatékonyan.

Szia Nerella! Írtam egy véleményezést az oldalra:

Nagyon hatékonynak érzem Nerella programjait. Az egyéni konzultációt nagyon fontosnak tartom, nekem segített megtalálni a kulcsot, amit már sok éve nem találtam, hiába foglalkoztam önismerettel. Nerella volt az akitől végre megkaptam. Tisztán, egyszerűen és hatékonyan.

A webináriumokat azért szeretem, mert segít használni a kulcsot. Újra és újra segít meglátni, mit érdemes átgondolni, másképpen látni, hogy jól működjön az Életed. S teszi ezt rendszeresen, s úgy hogy ki sem kell mozdulni otthonról. Korábban egy-egy tanfolyam után nagyon lelkes voltam, elkezdtem használni az új információkat az életemben, de idővel visszacsúsztam a régi megszokott módokhoz. Néhány hónap múlva újabb tanfolyam, megint beindult az élet, azután megint vissza a régihez. Nagy volt a hullámzás. A webináriumokra nem kell hónapokat várnom, hetente elérhető, sőt a régebbieket bármikor visszanézhetem, ha megint úgy érzem, hogy szükséges. Így lecsökken a hullámzás amplitúdója, sokkal hatékonyabb az egész.

Ui: Nagyon köszi a mai beszélgetést 🙂
Ölelés: Edit (36)

Érzelmi intelligencia, párkapcsolat

Drága Nerella,

A múlt héten felmerült bennem egy kérdés, gondoltam megírom, hogy a következő kérdezős webináriumon megtudd válaszolni. Közben megnéztem a „Felejts el mindent, amit eddig a megvilágosodásról hallottál!” című vntv-s videót és benne volt a válasz… közömbösség címén. 🙂

Az történt ugyanis, hogy a fejemhez vágták, hogy az érzelmi intelligenciám nulla, azaz zéró. Egy pillanatra eléggé szíven ütött, mert egy olyan ember mondta, akivel hat éve együtt gyakorolunk. Első gondolatom, az volt, ha ő így gondolja, akkor tényleg egy paraszt voltam, mármint tényleg érzéketlen volt a megjegyzésem. Mivel bennem volt, hogy mi „ezen a szinten már túl vagyunk.” és őszintén beszélhetünk egymással. Aztán mielőtt ezt a fejéhez vágtam volna, sikerült megállnom a következő gondolat előtt. Nem reagáltam, csak magamba néztem némán, hogy milyen érzés jön fel ezzel kapcsolatban. Rájöttem, hogy igen kívülről nézve egy tahó voltam, de belül szeretet volt bennem és csak a valóság szempontjából válaszoltam. Közben ugyanebben a pillanatban arra is rájöttem, hogy ő most érzelmileg nagyon érintve van a témában, és jelenleg nem a valóság fontos neki, sokkal inkább arra vágyik, hogy valaki meghallgassa. Így ezt tettem, mert éreztem, hogy így „helyes” és így vagyunk legközelebb a valósághoz. Nem tudom pontosan leírni a történteket, mert mire leírom a fele sem tűnik igaznak, plusz ez az egész egy pillanat alatt zajlott bennem.

Máskor is történt már ilyen velem, hogy miközben beszéltem, tudtam, hogy nem mondok igazat, nem is hazudok, mert félig igaz, amit mondok, de a teljesség felől nézve sántít, de abban a helyzetben az, amit mondtam volt legközelebb az igazsághoz. Plusz egyszerre voltam az, aki beszél, és közben kívülről is láttam magunkat, és az is én voltam, aki mindezt megfigyeli. 🙂

Most épp béke van bennem mindennel kapcsolatban. Tetszik, akármit játszik is az élet rajtam keresztül. Az első felébredéses tapasztalatomnál, egyből a mennybe jutottam. Minden túl szép volt, még a pókokat is szerettem. Tudtam, hogy minden embernek ez a feltétel nélküli szeretet a lételeme, amit akkor tapasztaltam. Aztán az egóm szépen rá is csimpaszkodott, erre az érzésre, de ezt már csak utólag látom, akkor nem láttam. Azt továbbra is látom, tudom, hogy ez a feltétel nélküli szeretet mindennek a lételeme. Azóta nem hagyott el ez a bizonyosság! Csak most már azt is látom, hogy ez a szeretet nem jár mindig eufórikus érzelemmel. ( Nem is tetszik az egómnak. ) Ott „rontottam el”, hogy ahhoz az eufórikus állapothoz kezdtem el ragaszkodni, azt gondoltam az az állapot egyenlő a felébredéssel, és nagyon sokáig ezt az emelkedett állapotot kerestem. Utólag még, csak azt se mondhatom, hogy elrontottam, mert valószínű, ezen a folyamaton keresztül érthettem meg, hogy ez a szeretet mindig és mindenhol jelen van, csak „hagyni kell” áramolni. Mert, ha megakarom állítani a jóérzéseknél és csak azt tapasztalni, kizárva ezzel a „rossz érzéseket”, akkor nem engedem áramlani magát a szeretet, ami feltétel nélkül szeret jót és rosszat is, és bármit tapasztalunk a mélyén mindennek csakis ez a szeretet az alapja. Lehet pár év múlva ezt is másképp látom. 🙂

Mire mindezt leírtam, és elemezgettem, rájöttem, jobban jártam volna, ha csendben maradok, mert, amint nem befelé irányul a figyelmem, vagyis nem csak figyelek, hanem megakarom osztani a tapasztalatomat, csökken a szeretet bennem. Persze tudom igazából nem csökken, csak a fókuszom átkerült az írásra a megfigyelés helyett. 🙂

Be is fejezem, de azért elküldöm. 🙂

Hála és köszönet mindenért!
 Hatalmas ölelés: Anikó

Megváltoztak a dolgok - a fenti virágok küldőjétől

Kicsit máshogy állok hozzá anyukámhoz

Első levél: Szia, Most már elég sok dolgot látok, amit eddig műveltem, és hogy mi indítja be azt a tévhitre alapuló reakciómat. Néha káosz van a fejemben és a testi feszültségeket is érzem és észlelem. Nagyon sokszor figyelek magamra, "meg vagyok" magamnak, illetve pont az, hogy én nem vagyok meg, mint személy 🙂 Mondtad egyik videódban, lehet több-ben is, csak most jutott el "hozzám", hogy a szemlélő nem feltétlenül én vagyok, és a szemlélő a Tudatosság... ezt még én-nek érzem, de nem szeretnék ezen agyalni 🙂 , egyelőre hagyom. Még van, hogy ingerültségre én is úgy reagálok, de már csak ha megtalálják a gombjaimat (ha bénának, ügyetlennek, butának néznek, vagy ha pl. félreértem:), ami azért még sokszor lehet) Idegen emberek viszont nem már tudnak kibillenteni 🙂   Édesanyámat, akitől sok furcsa tulajdonságot, szokást, hozzáállást, szemléletet örököltem és át is vettem, igazából távolabbnak érzem magamtól, mert bár látom, hogy mit miért csinál, már nem érzem hasonlónak hozzám és nem is tudok vele igazán beszélgetni, mert mindig a szokásos dolgain pörög, abban él. Szerencsére nagyon aktív, de folyton jobbat akar, ami van, sosem elég neki. Amit ő lát, minden maradt a régiben, az egy szem gyerekének, egy szem unokája a sláger, és folyton rajtunk gondolkozik, hogy tehetné jobbá az életünket, picit sokszor jelentkezik:) Szóval bla bla bla; káosz-kis güzülés, aztán boldogság-könnyedség, tisztán látás..., káosz-kis güzülés, aztán boldogság-könnyedség, tisztán látás...

Válasz levél: Értem, örülök, hogy tiszul a kép és annak a tudata is, hogy “ki" vagy. A tudatosság te magad vagy, igen, de nem az én-érzeted, hanem az ön-tudatod 🙂 Ez valahol ugyanaz, de a korlátolt ember-tulajdonságok nélkül, illetve azoktól függetlenül és az én-képen túl is… Igen, ne agyalj, teljesen jó, ahogy hagyod kibontakozni, illetve természetesen megélni. Ez így szép… örülök 🙂 Édesanyádat pedig szintén csak szeresd, mert habár a személy szintjén játsza a megszokottat, mint mindenki, mint ahogyan például még te is időnként, és ő is csak a legjobbat akarja, és ő is szeretetből van. Tehát sak szeresd, szeresd, szeresd. Ne vedd szélyesen, csak lásd, hogy most, mivel itt a figyelme, most erre felé teszi a szokásosat, de a mélyben, a valóságban ő is maga a Csoda… Ez a szeretet téged fog legfőképpen feloldozni mindenféle fájdalom és irritáció alól, ami még ott lehet “beszorulva” az érzelmek és az elképzelések terén. Tedd, amit teszel melegséggel és megértéssel. Ez a lehető legtöbb, amit lehet tenni bárkiért. Olyan szépen megfogalmaztad a leírtakat, hogy ha benne vagy, akkor név nélkül szívesen megosztanám másokkal is, mint motiváció. Rendben van ez neked? (Ja, a “güzülés" szó az az akarást takarja, ugye? Rég hallottam.

Viszont válasz: A güzülés számomra a gürcölést jelenti, hogy rossz érzéssel csinálom a dolgaimat, megterhelőnek érzem, de csinálnom kell! Túlzott erőlködést és akarást jelent, illetve leginkább a könnyedség ellentéte. Mert anyukámtól azt tanultam, hogy töltsük mindig hasznosan az időt, a szemmittevés sosem jó. Mindig hajtani kell és fokozatosan sok munkával lehet és kell előrejutni, pl. egy nagy cégnél ahol biztos a fizetés és sokminden be van biztosítva (persze a teljes ellentétjét csináltam végül magánvállalkozóként- de most azt látom, hogy azért nincs ilyen éles határ, és már nem teljesen ellentét) Illetve persze kell néha kikapcsolódni, de azt is hasznosan, pl. minden ajánlott látványosságot megnézni pl. nyaralás alkalmával. Vagy gyermekként a vakáció idején is felírta nekem a papírra, hogy amíg ő dolgozni ment, miket lehet csinálni. Pl."játszótérre menni", "társasjátékozni", "új barátokat szerezni". Köszönöm a válaszodat! Kicsit én is máshogy fogok hozzáállni anyukámhoz! Péter

Mit adott a 3 napos feladat

Az alábbi levelet az egyik Webinárium Könyvtár hangfelvételére reagálta a hölgy:

Drága Nerella!
Múlt heti feladat ami arról szólt figyeljük és írjuk le,..- úgy látom.. - Úgy gondolom... Pozitívan és negatívan...
Hát igen, ez izgalmas volt.. jó volt így figyelni és írni mi jelenik meg bennem..
- Láttam azt mennyire a múltba megy vissza a figyelmem a gondolataim által - mennyire figyelem magam és -közbe csak a testem figyelem..és nem a testen túli önmagamat - kételkedés, bizonytalanság, testi tünetek ( lüktetés a testem bármely pontjában, éjszaka is ..) kikészítenek (elmét)
De megláttam azt, hogy mindenhová én figyelem magam oda - és milyen egyszerű is figyelni, ha tudom hogy vagyok.. - megláttam azt , hogy a gondolataimban élek, az életem helyett.. -Megláttam azt is, hogy elvárom magamtól nekem tudnom, kell, jelen kell lennem.. - és persze a "nem tudomság" , na azt mindehol alkalmazom, mert ha nem tudom na ekkor jönnek a félelmek, ijedtségek..(mindent tudnom kell) kontroll ezerrel és maximalizmus ..
Valójában olyan egyszerű minden, de Elme mindent túl bonyolít és elég agresszívan tartja fenn magát, a sok gondolathalmazzal mindig próbálkozik elvonni a figyelmet magamról érzésekkel, testi tünetekkel és gondolatokkal...
Az látom vagyok én és Elme, AZ és EGO Ez mind bennem van, mire figyelek, ebben van a siker kulcsa vagy a "sikertelenség" útja.
Pedig olyan egyszerű minden és a legjobb hogy gondolkodni se kell.:) De ezt elme nem bírja, neki unalmas, és hagyd meg különben is minek , ( jött ilyen is: minek írod le ezeket.. )
Szóval igazi kincs AZ, amit felfedezünk és az, hogy segítesz az elme ágas-bogas gyökereit kiirtani.
Utazás mindig, minden Magunk felé. Én vagyok az ÚT is. És tudom, mindig is itt vagyok, de a figyelmem miatt hol múlt vagy jövő; vagy itt és most.. Nagyon- nagyon vékony a határ,a váltás( de amúgy határ sincs, ezt is csak gondoltam..) ...Ez olyan egyszerű,csak élni kell az életben, valóságban.
Ami nekem úgy igazan átjött..( 7. Napig irtam) - mindig Most vagyok ( még akkor is mikor Elme szűrőjén nézem a vilagot) AZ mindig ott VAN bennem
- engedés és megengedés ( érzelem,érzés, gondolat, testi tünet stb) -tudni, hogy tudom -tudni, hogy vagyok, mindig, Non-Stop!!!! -valójában semmit se kell megfogalmazni, gondolat sem fontosabb annál, hogy tudjam vagyok, mert elviszi a figyelmem.. - Ami jön és megy bennem az nem valós, Aki mindezt látja, hallja magában AZ mindig is Itt van, mindig , mindig...ez AZ egy állandó az életemben, a többi csak a térben megjelenő figyelem elterelő.
Köszönöm, hogy vagy. Ölellek, puszillak: Móni

Webinárium visszajelzés

Kedves Nerella!

A keddi volt az első élő webinárium amin részt vettem és éreztem is hatását egész héten. Naponta többször eszembe jutott, hogy be van kamerázva a lakás és minden hely ahová megyek, a gondolataim is hallhatók és ez újra és újra 'visszahozott'. Érdekes, hogy mennyi reakciót figyelhettem meg, ami észrevétlenül automatikusan működött eddig és még működik az elmémben. Sokszor meg sem fogalmazódik gondolati szinten amit észleltem (sajnálat, ítélkezés).
Azt sem vettem eddig észre, hogy mennyire nem élvezettel, nem szívvel-lélekkel vettem részt napi tevékenységekben. És amikben igen, az többnyire hobby, persze ugyanolyan tevékenység mint a többi, de az agyam nem munkának vagy elvégzendő feladatnak fogja fel.

A legnagyobb észrevétel egy testi tünettel társult. A derekam meghúzódott (remélem nem komolyabb) és szerda óta pihentetem, melegen tartom, hajolni nem tudok. Van egy nyitott csigolyám a derekam alatt, de 20 éve nem volt semmilyen derékpanaszom.
A webinárium után sokminden felkavarodott bennem, pillanatnyi pánikszerű reakció, rég elfojtott félelmek, bűntudat, egy-egy szituáció képekben erősen beugrott a semmiből, ahogy az elme kapaszkodott vissza. A ruháimat, holmikat elkezdtem szelektálni, és nehéz megválni egy-egy darabtól ami valamihez vagy valakihez kötött, persze az elmém köt, hiszen ezek az emlékek, emberek rég nincsenek az életemben. De a derékfájás nem múlt, sőt, a szelektálás közben erősödött, elkezdtem zokogni, de valójában nem a testi fádalomtól, hanem attól a gondolattól, hogy megváljak ezektől az emberektől, hogy megengedjem, hogy itt és most nem az életem részei.
Lefeküdtem, és tehetetlenségemben vergődve rákerestem a derékfájás lelki okaira, ami egy az egyben leírás volt arról ami bennem zajlott :
"Erőforrásainkat is képviseli a gerinc töve: a fizikai vitalitást, szexuális energiát és a lelki stabilitást. Aki itt gyenge, gyakran érzi magát „gyökértelennek", támasz nélkülinek."

Aztán lepergett előttem az egész. Hogyhogy előjött egy derékfájás, ami nekem még sosem volt? Ez következmény. Generációs érzelmek hozadéka. Apukám volt derékfájós és az ő Apukája. Apukám sosem mutatta ki az érzelmeit, de egyik Anyák napján elsírta magát, hogy neki már nincsenek szülei. Nem érezte a támaszt, a gyökereket. Mindig csak magára számíthatott, neki kellett megteremtenie mindig mindent - így élte meg -, és megfeleléssel, bizonyítási kényszerekkel élte az életét, munkáját és a kapcsolatát, Anyósával való kapcsolatát is.
Apukám Apukája szintén úgy élte meg, hogy mindent neki kell megteremteni, majd államosításkor veszítette el a Földjeit, munkaeszközeit, akkor kezdődtek a fizikai tünetei - gyökértelenné vált, támasz nélkülivé.
A héten munka közben észre vettem egy-egy reakciómból a megfelelési kényszert. A családi ház eladása ahol gyerekkoromat töltöttem most aktualizálódik, ami mindig a 'bázist', gyökereket jelentette, plusz a szelektáció által amit megéltem mind-mind azt szolgálják, hogy Vegyem Észre, hogy az elmém reagál, és ebből az egészből nem igaz semmi.
A derekam még nem teljesen állt helyre, de bízom benne, hogy hamar helyre jön!
Köszönöm! 🙂 Mari