Hogyan engedd el, ami volt és öleld át, amit lehet?

Az alábbi kérdést Zita küldte:

"Kedves Nerella!
A múlt elengedése érdekel. Hogyan sikerülhet? Már nagyon jó lenne nem beleragadni a szomorúságba és az elkeseredettségbe.
Köszönöm, Zita"

Zita, először is köszönöm szépen a sokak számára ismerős kérdést a múlt elengedésével kapcsolatban! Az alábbiakat küldöm Neked, és minden levél olvasónak:

Engedd el, ami volt, öleld át, ami lehet!

Átérzem, hogy milyen nehéz elengedni a fájdalmakat, a szomorúságot és az elkeseredettséget. Megosztok most veled néhány hasznosítható információt ezzel kapcsolatban a saját tapasztalataim alapján. Először is fontos, hogy tudd: nem vagy egyedül ezzel a problémával. Sokan küzdünk azzal, hogy beleragadunk a múltbeli sérelmekbe, nehézségekbe. Ugyanakkor sokan vagyunk azok is, akik csodás változást tapasztalnak nap, mint nap.

A fájdalom természetes reakció

Fontos felismerni, hogy a múltbeli fájdalmas érzések, a szomorúság és elkeseredettség természetes reakciók. Például, amikor egy szerettünk beteg lesz vagy elveszítjük az állásunkat. Sokan megalázva érzik magukat tehetetlennek, bántalmazás áldozatának, magányosnak, de lehetnek fájdalmasak a testi betegségek, a szeretethiány, a alvási problémák, a sorozatos kudarcok vagy pl. a mások megbántása miatti bűntudat miatt is élhetünk meg fájdalmat. Teljesen normális, automata tudattalan reakció, hogy ilyenkor elönt minket a bánat, kilátástalannak látjuk a helyzetet. De emlékezz arra, hogy ezek az érzések jönnek és mennek, el tudnak múlni, ha nem táplálod őket tovább a figyelmeddel.

Az azonnali segítség egy-egy ilyen alkalommal az, ha visszahozod a figyelmedet a jelen pillanatra, arra ami itt és most van. A helyre, ahol éppen vagy, a tevékenységre, amit éppen végzel, ill. arra, ami éppen kellemes azon a helyen, abban a tevékenységben. Vegyél egy mély lélegzetet, igyál egy pohár vizet, és tudatosítsd, hogy itt vagy, hogy létezel. Még ha nehéznek is tűnik, találj valamit, aminek örülni tudsz ebben a pillanatban - legyen az a madárcsicsergés az ablakon átról vagy éppen a fotel puha érintése.

Leplezd le a tudattalan irányító mechanizmusokat!

Ahhoz, hogy valóban elengedhessük a múltat, fontos megértenünk a tudattalan irányító mechanizmusainkat. Sokszor nem is vagyunk tisztában azzal, milyen mélyen gyökerező hiedelmek, gondolati sémák befolyásolják az érzéseinket, viselkedésünket. Talán gyerekkorodban azt tanultad, hogy nem számít, mit érzel, "szorítsd össze a fogad és tűrj". Vagy azt az üzenetet kaptad, hogy "ha sikertelen vagy, az azt jelenti, nem is vagy értékes". Ezek a fajta meggyőződések láthatatlan irányítóként működhetnek a háttérben.

Egyik fontos lépése a gyógyulásnak, ha elkezded felismerni ezeket a rejtett mozgatórugókat. Valahányszor rajtakapod magad, hogy ismét a múlton rágódsz, kérdezd meg magadtól: "Milyen elképzelésem, félelmem húzódik meg emögött? Mit akarok elkerülni? Mire van igazán szükségem?" Az önmegfigyelés, a befelé figyelés sokat segíthet abban, hogy tudatossá válj ezekre és megszabadulj a régi, lehangoló sablonoktól. Ezt lehet egyedül tenni és lehet segítséggel is.

Fókuszváltás - ne a problémán rágódj!

A fájdalommal teli helyzetekben hajlamosak vagyunk önsajnálatba merülni és áldozatnak érezni magunkat. Lehet, hogy észre sem veszed, de folyamatosan az jár a fejedben, hogy "Miért mindig velem történik ez? Mások élete sokkal könnyebb!". De tudnod kell, hogy mi magunk határozzuk meg, hogyan viszonyulunk a történtekhez.

Ahelyett, hogy a problémán csámcsognál, nézd meg, mi az, amit tanulhatsz belőle a továbblépés tekintetében. Minden nehézség egyben irányt is mutat is a fejlődésre, a továbblépésre. Talán a betegség arra tanít, hogy jobban figyelj a táplálkozásodra, a testmozgásra, a figyelmed irányára, és az egészségedre. Vagy az állásvesztés egy lehetőség, hogy másik, számodra sokkal kellemesebb, és igazán feltöltő munkát találj. Ebből a szemszögből nézve a fájdalom valójában egy tanító, nem pedig egy ellenség.

Ne várd meg, amíg elmúlik a fájdalom, már MOST tegyél az újért!

Az első lépés, hogy tudatosítsd magadban: te döntesz arról, hogy a fájdalommal azonosulsz vagy a fénnyel, aki/ami valójában vagy. A benned lévő fény hozott el idáig, az segített mindig talpra, ha elestél, és az fogalmazza meg az igényt is a jó irányába. Amikor tehát úgy érzed, hogy eluralkodik rajtad a bánat, vegyél egy mély lélegzetet, és emlékeztesd magad: "A fájdalmat ugyan érzem, de én nem a fájdalom vagyok. Én az vagyok, aki mindezt tapasztalja, átéli."

Arra ne várj, hogy a fájdalom teljesen elmúljon - mindig megjelenhet, amíg az elme megszólal... Ettől függetlenül tedd meg a következő lépést az életedben! Figyeld meg, hogy mi az, ami értelmet ad, ami szíved öröméből és szeretetéből fakad. Vedd észre azokat az apró örömöket, szépségeket, amik benned vannak és amik körülvesznek téged. Akár írd is össze ezeket és vedd elő minden nap, hogy átolvasd vagy kiegészítsd. Ezzel új irányt adsz a figyelmednek és az életednek, gyakorlati módon. Tudatosítsd, milyen jó érzés egy korty friss víz, a napsütés az arcodon vagy egy kedves mosoly. Minél többet gyakorlod a jelenlétét, annál könnyebben elszakadsz majd a múlt árnyaitól.

Összegezve, a múlt elengedéséhez légy türelmes és kedves magadhoz! Tudom, hogy nem megy egyik pillanatról a másikra. De minden apró lépéssel, amit a jelen és a fény felé teszel, egyre szabadabbá válsz. Mit szólnál hozzá, ha ma este leírnád három olyan dolog, amiért hálás vagy az életedben? Csak próbáld ki, meglátod, csodákra képes! Ha további kérdéseid vannak vagy megosztanád a tapasztalataidat, bátran írj nekem. Együtt könnyebb ezen az "úton" járni!

Szeretettel:
Nerella