A Belső Nagytakarítás Művészete, Útmutató a tudatos lezáráshoz

Engedd el, ami nem szolgál, és adj teret annak, ami igazán fontos! 

 
Az év vége, mint ahogyan minden lezárás, egy különleges időszak. Nem csak a naptári év zárul le, hanem valami más is: egy belső ciklus, amikor természetes módon vonunk mérleget és tekintünk előre. De most nem egy szokásos év végi elszámolásra hívlak. Valami mélyebbre, őszintébbre.

Végy egy mély lélegzetet és csak tudd, hogy vagy. Képzeld el, hogy két különböző bemutatóteremben sétálsz épp.

 Az elsőben minden felület zsúfolásig megtelt. A polcokon egymást érik a sosem használt dísztárgyak, az "egyszer majd jól jön" készletek, a poros emlékek. A falakon egymást takarják a képek - itt egy félbehagyott hobbi relikviája, ott egy megfakuló bizonyítvány, amott egy rég lejárt határidőnaptár. A levegő szinte mozdulatlan, nehéz lélegezni. A szemed nem tudja, hol pihenjen meg - minden tárgy egyszerre követeli a figyelmedet.

 A másik terem tágas, világos. A központi falon egyetlen, gyönyörűen megvilágított festmény. Mellette egy kényelmes olvasófotel, előtte egy csésze illatos tea. A sarokban egy régi hangszer, amit még nagymamádtól örököltél és minden héten megszólaltatsz. Az ablakpárkányon három szépen gondozott növény. Itt minden tárgynak története van, minden darab él és lélegzik. A tér maga is mesél - a csendről, a jelenlétről, arról, ami igazán fontos.

A Te belső tered most melyikre hasonlít jobban?

 Talán most, a karácsonyi ünnepek után még tisztábban látod ezt a kontrasztot. Emlékszel arra a pillanatra, amikor végre leültél a feldíszített fa mellé? A rohanás után az a pár perc csend többet adott, mint az azt megelőző napok lázas készülődése. Ez a kontraszt most ajándék - megmutatja, milyen az, amikor elengedjük a megfelelés kényszerét és hagyjuk, hogy a pillanat természetes szépsége kibontakozzon.

 Nézd meg őszintén, mi minden tölti meg az elmédet. Hány "muszáj" pedálozik benned nap mint nap, mint megannyi felesleges dísztárgy a zsúfolt teremben:

• Amikor a telefonod folyton pittyeg, és Te reflexből nyúlsz érte, még zuhanyzás közben is
• Amikor a gyereked új rajzát csak futtában nézed meg, mert már pörögsz a következő teendőn
• Amikor automatikusan rábólintasz egy hétvégi családi eseményre, holott tested-lelked pihenésre vágyik
• Amikor a sarki boltban is úgy válogatsz, mintha életed legfontosabb döntését hoznád meg

Ezek a "muszájok" olyanok, mint amikor egy szekrényben őrzöl egy ruhát, amit egyszer majd "jó lesz, ha lefogysz", egy másikat "ha meghízol", egy harmadikat "ha esetleg megint divatba jön". Közben a kedvenc, kényelmes darabjaid alig férnek el.

Tudod, az elménk olyan, mint egy szenvedélyes gyűjtögető. Gyűjti az "egyszer még jól jön" gondolatokat, a "mit fognak szólni" aggodalmakat, a "majd ha" terveket. Mint amikor egy fióknyi számlalevelet őrzöl, hátha egyszer szükség lesz rájuk - közben a fontos dolgok elvesznek a papírtengerben.

Figyeld meg azt a különös köztes időszakot, amiben most vagy. Amikor nem kell rohannod munkába, amikor lelassultak a napok az ünnepek között. Mégis, talán automatikusan nyúlsz a telefonért, kapcsolod a tévét, mintha menekülnél ettől a szokatlan csendtől. De mi lenne, ha most tudatosan fogadnád be ezt a természetes lassulást? Ha hagynád, hogy a tested-lelked valóban megpihenjen ebben a különleges időszakban?

 Nézd csak:

• A reggeleid olyanok, mint egy túlzsúfolt előszoba. Még ki sem nyitottad a szemed, de már záporoznak rád a teendők
• Az ebédszüneted mint egy rosszul rendezett kirakat - egyszerre próbálsz enni, üzenetet írni, holnapi terveket szőni
• Az estéid mint egy rendezetlen lomtár - benne kavarog az aznapi feszültség, holnapi aggodalom, meg nem élt pillanatok

De most állj meg egy pillanatra. Mi lenne, ha elkezdenéd tudatosan rendezni ezt a belső teret?

Képzeld el, hogy minden egyes felesleges "muszáj"-jal, amit elengedsz, egy poros tárgy tűnik el a zsúfolt teremből. Minden egyes alkalommal, amikor mersz nemet mondani, egy ablak tisztul meg. Minden őszinte "most csak erre figyelek" pillanattal egy új fénysugár szűrődik be.

 Nézzük meg most azokat a pillanatokat, amikor már most is sikerül jelen lenned:

• Amikor a reggeli kávéd illatára figyelsz, és semmi más nem létezik
• Amikor a gyereked mesél valamit, és Te tényleg csak hallgatod, nem gondolsz közben másra
• Amikor egy meleg fürdőben ülsz, és hagyod, hogy a víz átöleljen
• Amikor az erkélyen állsz, és csak nézed az égen úszó felhőket

Ezek a pillanatok olyanok, mint a letisztult bemutatóterem tárgyai - mindegyiknek megvan a maga helye, története, jelentősége. Nem versengenek a figyelmedért, egyszerűen csak vannak.

Gondolj vissza a karácsonyesti pillanatokra: amikor végre mindenki megnyugodott, amikor az ajándékbontás után már nem kellett sehova rohanni, amikor a gyertyafényben egyszer csak elcsendesedett minden és mindenki. Az a pillanat megmutatta: a valódi ajándék nem a tökéletes vacsora vagy a legdrágább meglepetés volt, hanem az a fajta jelenlét, amikor végre mindenki megérkezett a pillanatba.

Most, az év vége felé közeledve, adj magadnak egy ajándékot: a tudatos válogatás lehetőségét. Nem kell egyszerre az egész termet kiürítened. Kezdd egyetlen sarokkal:

• Talán azzal a szokásoddal, hogy minden családi veszekedésben közvetíteni próbálsz
• Vagy azzal a hiteddel, hogy csak akkor vagy értékes, ha folyamatosan produktív vagy
• Esetleg azzal a görccsel, hogy minden barátod születésnapját ugyanolyan intenzitással kell megünnepelned

És mi kerülhet a felszabaduló helyekre?

• Egy csendes reggeli rituálé, amikor csak magadra figyelsz
• Egy séta a parkban, ahol megállsz megszagolni a virágokat
• Egy őszinte beszélgetés, ahol nem sietsz, nem tervezel, csak jelen vagy

Mert látod, a tudatosság nem egy újabb vitrin, amit telepakolhatsz "fejlődési célokkal". Nem egy újabb lista a hűtőn. Hanem egy meghívó arra, hogy végre megállj ebben a pörgésben, és hagyd, hogy a lényeg előbukkanhasson.

Az év vége (sem a közelgő eleje) nem arról szól, hogy még több mindent bezsúfolj az amúgy is túlterhelt elmédbe. Hanem hogy végre teret adj annak, ami már most is jelen van, csak eddig nem volt tere megmutatkozni.

Végy még egy mély lélegzetet. Érezd, ahogy a levegő beáramlik, és ahogy távozik. És tudd, hogy ez a pillanat, itt és most, pont olyan tökéletes, mint az a letisztult, világos bemutatóterem. Nem kell más, csak hogy merj benne időzni.

Kívánom, hogy az új évben minden napod olyan tágas és világos legyen, mint az a letisztult tér, ami a szívedben vár rád. 

 Boldog Új Évet! 

  
 Ha ez a levél megérintett, adj magadnak egy valódi ajándékot: keress egy csendes sarkot a lakásban, gyújts meg egy gyertyát, és egy csésze illatos tea mellett olvasd újra. De most másként: minden bekezdés után állj meg egy pillanatra. Engedd, hogy a szavak most ne csak az elmédhez, hanem a szívedhez is szóljanak. És ha van egy jegyzetfüzeted, hagyd, hogy a kezed magától írni kezdjen - lehet, hogy olyan felismerések születnek, amelyek meglepnek.

Érzed, hogy túl sok minden zsúfolódott fel benned az elmúlt időszakban?

Képzeld el, milyen lenne, ha végre fellélegezhetnél. Ha a belső tered olyan tiszta és tágas lenne, mint egy napfényes szoba. Ha pontosan tudnád, mit akarsz megtartani, és mit érdemes elengedni.

A 3 hónapos személyes mentorprogramomban segítek megtisztítani és újrarendezni a belső teredet. Már több, mint százan tapasztalták meg, milyen az, amikor végre megszűnik a belső zsúfoltság, és minden a helyére kerül.

Most újra megnyitom a program lehetőségét néhány elkötelezett ember számára. Kattints a következő linkre és fedezd fel, hogyan indulhatsz el a belső szabadság felé! Tiszta tér, tiszta élet - Tudj meg többet!

Egyéni konzultációkról pedig itt tájékozódhatsz.

Szeretettel:
Nerella