Amikor megáll az idő - Levél arról, ami igazán számít...

 
Sétáltam a parkban, lehulló színes levelek táncoltak a szélben. Néztem, ahogy lebegnek, pörögnek, aztán valahol földet érnek - és ez eszembe juttatta, miről is beszélgettünk a nemrég egy ismerősömmel. Arról, hogy minden múlandó, mégis minden pillanatnak megvan a maga szépsége.

Tudod, gyakran hallom, amikor valaki azt mondja egy gyászolónak: "Ez majd elmúlik", "Idővel könnyebb lesz". De mi az, ami elmúlik? Mi van, ha a veszteségünk, a hiányérzetünk megmutatta, hogy mit engedjünk be még inkább az életünkbe? Mint egy régi sebhely, ami már nem fáj, mégis őrzi egy fontos történetünket, és új nézőpontot nyit bennünk.

Érdekes, hogy amikor elveszítünk valakit, hirtelen minden korábbi vitánk, nézeteltérésünk jelentéktelenné válik. Nem az számít már, hogy három és fél évvel ezelőtt, azon a napon 10 óra 25 perckor éppen min veszekedtünk. Ami számít, az az ölelés, amit esetleg nem adtunk meg, a mosoly, amit visszatartottunk, a "szeretlek", ami lehet, hogy bennünk rekedt.

De van ebben valami különös ajándék is. Mert amikor szembesülünk a veszteséggel, tisztábban látjuk, hogy mi az, ami igazán fontos. Mint amikor lecsiszolják az öreg bútort, és előtűnik az eredeti, gyönyörű mintázat.

Az asztalomon van egy orchidea. Már egy hónapja virágzik, és minden reggel, amikor ránézek, újra meg újra megcsodálom. Nem azért, mert ezt "kell" tennem, hanem mert őszintén gyönyörűnek találom. Rámosolygok, megdédelgetem a szívemben. És talán pont ez a lényeg - hogy ne várjunk a karácsonyi vacsoráig, hogy kimutassuk a szeretetünket. Ne várjunk a "megfelelő" pillanatra, hogy megöleljük azt, aki fontos nekünk.

Lehet, hogy most, miközben ezt olvasod, eszedbe jut valaki. Valaki, akivel ma reggel még összezördültél valami apróságon. Vagy valaki, aki már nincs velünk, de annyira szeretnéd még egyszer megszorítani a kezét. Engedd meg magadnak ezt az érzést - akár a szomorúságot, akár a vágyakozást, akár a mosolyt, ami akkor jelenik meg az arcodon, amikor egy kedves emlék bevillan.

Tudod, nem kell mindig "jól" művelni az életet. Nem kell mindig erősnek lenni. Néha elég csak ülni csendben, és hagyni, hogy átmossa szívünket mindaz, ami van - a fény az ablakon, egy madár éneke, vagy akár egy csésze tea melege a tenyerünkben.

És ebben a csendben gyakran rádöbbenünk: a szeretet nem a nagy szavakban és gesztusokban lakik, hanem ezekben az apró, tökéletlen pillanatokban. A reggeli kávé illatában, egy spontán ölelésben, egy kedves mosoly emlékében. Mert a szeretet nem tökéletességet kér tőlünk - egyszerűen csak azt, hogy merjünk jelen lenni, teljes szívvel, minden pillanatban.

Ölellek,
Nerella

U.i.: Ha beszélgetnél, tudd, hogy itt vagyok... És persze van valami különös varázsa annak is, amikor egy régi baráttal vagy családtaggal osztjuk meg a gondolatainkat a konyha asztalnál - ahogy két ember között megszületik az a fajta csend, amiben minden szó megtalálja a helyét a szeretet nyelvén.

• Éberség és Stabilitás: Nem kell többé várni a "tökéletes" pillanatra. 90 nap alatt megtanulod észrevenni és megélni az élet apró csodáit. Itt nem elméleteket tanulunk - együtt fedezzük fel, hogyan lehetsz igazán jelen minden pillanatban, minden kapcsolatodban.
• Egy óra, ahol nem kell "jól csinálnod" semmit. Csak lenni, és megengedni magadnak mindazt, ami van. Együtt nézzük meg, mi tartja vissza a szívedet attól, hogy teljesen megnyíljon az élet felé. Itt lehetsz önmagad - foglalj időpontot egyéni konzultációra.

Szeretettel:
Nerella